Egész hétvégén azon gondolkodtam, hogy szánjak e bejegyzést a pénteki, suliban történt dolgokra.
Aztán arra jutottam, hogy nem fogok írni róla, beszélni sem. Kiakadtam, ennyi, de ez az elmúlt 2 évben tök természetes dolog szóval mondjuk úgy, hogy nem kívánok ezzel foglalkozni többet. 1-2 szituval kapcsolatban megtanultam befogni a számat, a sulis dolgokkal is így leszek ezentúl. Nem fogok kommentálni utólag semmit, még jobban lefogom szarni az osztályban folyó dolgokat és kész. Eldöntöttem, hogy azon a pár emberen kívül akikkel elvagyok nem fogok mással beszélni, max köszönés, mert azért annyira bunkó nem vagyok. Csak utálom az álszent embereket, és aki azt mondja, hogy nem beszéli ki a másikat az hazudik. Emberek vagyunk basszák meg. Szóval pénteken volt egy kisebb fajta idegrohamom, főleg h a buszon álltam, leghátul. Csak azt nem értem meg, hogy ha valaki előbb száll le, akkor az minek ül le hátra az ötösbe?? Mikor szálltak le ketten, csak kicsit kentek fel az egyik ülésre...és akkor ne legyek ideges...Dehogynem. Utána meg felrakta a lábát a karfára, bazz, jó hogy nem a számba nem rakta...szaros 15 évesek...
Mire leértem matekra, már kicsit nyugodtabb voltam, szerencsére. Haza felé meg szarrá fagytam. Éjjel meg esett a hó :) le is fényképeztem. És úúú...tök durva ha bele gondolok, hogy már lassan 1 éve blogolok :) Végre nem hagytam abba 2-3 bejegyzés után :) I'm proud of me :) Ettől függetlenül egyszer tuti agyvérzéssel fognak bevinni a kórházba egy Lóczys nap után.