Mostanában nagyon durva érzelmi hullámaim vannak. Egyik nap tök jól vagyok, másnap fejbe tudnám magam lőni. Nem tudom miért van ez. Lehet, hogy azért mert jön a tél és olyankor mindig érzékenyebb vagyok...
Ilyenkor általában sokkal rosszabbul esnek bizonyos dolgok, mint általában..
A szerelmi életem is egy nagy nulla. Lehet, hogy van barátom, de már nem olyan, mint az elején..azért 1,5 éve együtt vagyunk és kezd lapos lenni az egész. Tök azt gondoltam, hogy ha majd nem találkozunk mindennap akkor az tök jó lesz a kapcsolatnak. De mi ezt azzal helyettesítjük, hogy 1órát beszélünk telefonon egy nap. És ez a minimum...Mostanában a barátom is elég fura. Tökre számon kér mindenért és én ezt nem bírom elviselni..Néha néha úgy érzem, hogy teljesen rám telepszik és megfolyt. Most van az az időszak amikor érzem azt, hogy kell egy kis szabadság. Úgy értem, nem kell egy nap 3 órát beszélni...szerintem mások sem teszik, még ha nem is tudnak mindennap találkozni..Múltkor is azt mondtam neki, hogy majd kettő után hívom és lett belőle 4 óra, tök számon kért, de hát a 4 óra is 2után van, nem?..meg hogy nekem biztos van más :D Csak arra van időm, hogy pasizzak, nem? Meg azon hisztizik már két napja, hogy nem kedden megyek hozzá hanem szerdán...és ezzel az őrületbe kerget...kajak úgy felidegesít, hogy hozzá tudnék vágni bármit ha ott lennék mellette. Ezzel tök azt éri el, hogy elegem lesz és tovább lépek (értsd: szakítok vele)
 Pont most olvastam az egyik "kedves" régi ismerősöm blogját...Ő pasi am. De nem fogok nevet írni, mert nem tudom ki olvas és ki nem, meg nem szeretném, hogy a barátommal azon veszekedjek, hogy miért olvasom a személy blogját...Na szóval az a lényeg, hogy neki most augusztus vége óta egy kicsivel. idősebb barátnője van, mint ő. Nem tudom mennyivel idősebb, de nem is nagyon izgat én már nem "futok utána", csak meglepett. Vagyis inkább az amit írt. Hogy úgy érzi lassan ideje megállapodnia..azt hittem besírok. 24 éves és ilyenen gondolkodik? Ez ma még divat egyáltalán? Persze, örülnék ha boldog lenne.
Csak nem tudom ebből mi igaz. Teljesen elvesztettem  a bizalmamat ez a személy iránt..mégis valami köt hozzá. Valamilyen érzés. de nem szerelem. Ez tök más, ami abban nyilvánult meg, hogy tök szarul esett mikor ezt olvastam...DE EZ NEM SZERELEM. Mondjuk az illető volt az első igazi szerelmem és lehet, hogy azért van ez. Kicsit azért irigyelem. Miért? Azért mert ő érez ilyet. 1 hét múlva 20 éves leszek. Anyukám 20 éves volt mikor szült engem. 20 év...most teljesen más minden. Én még nem éreztem úgy senki íránt, hogy : na most xy lesz a férjem. Nem is tudom elképzelni, hogy én esetleg az elkövetkezendő 10 évben férjhez menjek vagy hogy gyerekem lesz...de ez tök más téma..


 Vissza térve az eredetihez...
Minden tök szar mostanában...kezdek vissza térni a régi énemhez. abban az értelemben, hogy ha elmegyek bulizni, akkor majdnem mindig én vagyok a legrészegebb :D Ez akkor tök jó, másnap meg mikor vissza emlékezek tök ciki :D áááhhh szörnyű :D És pont ezért nem szeretném elkötelezni magam :D Mert akkor nem bulizhatnék önfeledten :D
Észrevettem, hogy sokkal ingerültebb vagyok mostanában...és nem, nem akarom a fáradtságra fogni, mert nem azért van. Sokszor érzem úgy, hogy elegem van mindenből..nem jelentkezek egyetemre, hanem megyek ki külföldre és haza sem jövök soha...suli is igazságtalan...
Csütörtökön olyan vita volt az osztályban...kukoricás. Martonosi meg a Zita ott üvöltöztek egymással. Még a fejük is bevörösödött. Annyi az igazságtalanság ebben az osztályban, hogy nekem fáj. de nagyon. Nem bírom elviselni....megpróbálok nem foglalkozni vele, de nehéz...majd lesz valahogy..már csak pár hónap és vége...