Nem is tudom, hogy kezdjem...Annyi minden van, ami bánt és nem tudom őket kezelni. Suli, társaság, minden. Lehet, hogy összevisszaság lesz ebből a bejegyzésből, de muszáj írnom, hátha segít.
Péntek, este fél7. Egyedül, itthon. Elég szar. Régen nem volt ilyen. Minden hétvégén volt valami. Vagy itt Berhidán, vagy valahol máshol...Ha nem is az, hogy ittunk, legalább beszélgettünk..Veszprémbe már nem járok be, sajnos-nem sajnos. Az a társaság annyira nem hiányzik, max 1-2 ember..Berhidán is egyre inkább szétesett a társaság, legalábbis én ezt érzékelem. Mellesleg szarul viselem. Mint általában minden változást az életemben.
Szeretnék tartozni valahova. Egy társasághoz. Milyet képzeltem el magamnak? A korosztályomból valót. Olyat amelyikben van egy őrült, egy olyan aki megértő,  aki jó beszélgető partner,  meg ilyenek. Tök átlagos társaságot. Bár lehet, fel kéne adnom, mert szerintem soha nem fogok tartozni sehova, annyira el vagyok egyedül, ami persze hazugság, amit állandóan magamnak hazudok, miközben vágyom rá, hogy emberek között legyek. Bár ki tudja, mi lesz ha esetleg sikerül az egyetem és teljesen új embereket ismerhetek majd meg. Számomra az lesz egy vadi új élet kezdete. Ami vagy jobb lesz mint a mostani, vagy rosszabb. Talán még barátaim is lesznek. Ugyanis jelenleg nem sok olyan személy van akiket barátaimnak mondanék, talán 1-2, a többiekre csak ismerős szinten tekintek.
Egyre inkább azt veszem észre, hogy próbálok belekapaszkodni a régi életem maradványaiba...Gondolkodtam azon, hogy írok egy-két személynek, akikkel régen beszéltem, hogy mi van velük, meg amiket ilyenkor szokás írni, de nem vagyok elég bátor hozzá. Félek a vissza utasítástól, attól, hogy ők nem kíváncsiak rám, hiszen meg lehet, van olyan akivel 2 éve nem beszéltem, és az utcán is csak szó nélkül elmegyünk egymás mellett. Persze erről én is tehetek.Voltak mondjuk olyanok, akik azért fordultak el tőlem, mert a barátom sokkal idősebb, mint én, és hogy meg van a véleményük az olyan lányokról...És ez komoly..Volt ilyen.
Ott van például a Máté az utcából, akivel régen tök jóban voltam, ő is velünk bandázott itt Berhidán. Pár hete, hónapja viszont nem köszön nekem, csak nagyon ritkán. Ma is, kétszer is találkoztunk, egyszer sem köszönt, amit nem tudok hova tenni, mert szerintem én nem tettem ellene semmi rosszat..Jó, én úgy vagyok vele, hogy pasinak nem köszönök előre, pláne ha még fiatalabb is...Ez az egy amiből nem engedek... Mondogatom magamnak, hogy változnak az idők, az emberek is változnak, ez van. De akkor is szar.
Suliban meg minden a szalagavató körül forog. Engem már nem is érdekel, nagyon úgy vagyok vele, hogy el sem megyek. Nincs is kedvem erről írni...majd talán később...Mert csak felhúzom magam..
Blog stílust is kéne változtatni, mert ősz van és ez kicsit tavaszias :D