..ilyenkor már Németországban leszek. Milyen érzések vannak bennem? Nagyon vegyesek. Egyrészt félek, mert nem tudom kikkel fogok 9 napig együtt élni, és egy teljesen új "világba" fogok belecsöppenni plusz még a barátommal se fogok tudni beszélni ez idő alatt, másrészt örülök, mert ez egy lehetőség. Ki tudja mikor jutok el még egyszer Németországba, új embereket ismerhetek meg, egy teljesen más kultúrát. Már elkezdtem bepakolni, anya segítségével, még egy két dolgot kell beraknom és ennyi. Mellesleg nagyon ideges vagyok, amit az is bizonyít, hogy kb. félóránként elszívok egy szál cigit. A repüléstől annyira nem félek, habár ez lesz életem második repülése, és remélem, hogy nem is az utolsó. Szerintem az út amúgy sem lesz olyan hosszú, én kb. 1,5 órára tippelek, abból kiindulva, hogy Finnországba volt kicsivel több, mint 2 óra. Mindenesetre azt tudom, hogy amint leszálltunk és a csomagokat is összeszedtük, hívom anyukámat. A többieknek egy smst írok majd szerintem.
A legjobban azt sajnálom, hogy nem tudok a barátommal ingyen beszélni, mert az ingyenesség csak belföldre vonatkozik, pedig biztosan lesznek olyan helyzetek, amikor majd jó lenne hallani a hangját. Nem is azzal van a baj, hogy nem találkozunk, mert ehhez végül is "hozzá vagyok szokva", hanem a távolság. De így legalább megedződöm, gondolok arra, mi lesz majd ha Amerikába jutok ki egyszer hosszabb időre vagy máshova. Holnap reggel 7kor indulunk Balatonfüredről, mert 11kor indul a gép.
Jajj, drukkoljatok nekem, hogy "jó" családhoz kerüljek. :)