Reggel fél 7 óta fent vagyok. Elég rosszul aludtam, mert be volt kapcsolva a laptop és zavart a fénye. Persze ez csak azért volt mert próbáltam letölteni a Páros Mellékhatást, ami mellesleg több mint 8 Gb és az én extra lassú netemmel örökkévalóság míg lejön. Ezért éjjel csak azt az egyet töltöttem, a többit kikapcsoltam. El is jutottam 73%.ig, csak aztán a beload felmondta a szolgálatot és most nem tölt, sőt az oldal be sem jön :(

Gondoltam, hogy belépek iwiwre ha már úgyis a gép elött ülök. Kaptam egy levelet. A Robi tesójától. Nagyobb a baj, mint gondolták, mert találtak valamit ami nyomja azt az ideget amitől fáj a feje, és 22-én műtik ha beleegyezik. Kedden megy vissza a kórházba. Elvileg nem akarja, hogy tudjam, de ma amúgyis dobtam volna neki egy vht, hogy hívjon fel. Meg hogy mindenki támogatása számít. És én hogy tudnám támogatni? Szaladjak fel Pestre egyből, vagy mi? Kezdjük ott, hogy nincs most arra pénzem, hogy buszozgassak meg metrózgassak, sőt suliba kell járnom. Vagy most mit kéne tennem? Szaladjak hozzá vissza, és legyek boldogtalan vagy mi? Ilyenkor mit kell csinálni? Akkora szar a egész. Bár nem tartom valószínűnek, hogy vissza fogok menni hozzá ez miatt. Ha megműtik és sikerül, akkor ha Pesten járok összefuthatunk. De amúgy én nem akarok már tőle semmit. Soha többé. Csak szar ez a helyet. Mikor beszéltem erről az A-val, akkor ő azt mondta, hogy a legfontosabb az, hogy ne magamat hibáztassam. Hát nem tudom..Ez többé kevésbé össze is jött, csak szarul érzem magam, mert hogy mielőtt kiderült volna, hogy mi van, szakítottam vele. De valószínű, hogy ha megvártam volna ezt a pillanatot, akkor most sajnálatból lennék vele, ami meg neki sem lenne olyan jó..Ilyen állapotban, mikor a padlón van, nem tenne neki túl jót, ha bunkóznék vele meg ilyenek, és ha együtt lennék vele, valószínűleg az lenne most. Nem is kellett volna vele összejönnöm, lehet neki is jobb lenne most meg nekem is. Ha azt vesszük 8 hónapot pocsékoltam el az életemből, veszekedésekre, vitákra. Az elején még szerettem, de a December a bebaszott, és ott kész vége volt. próbáltam kilépni a kapcsolatból, vártam, hogy mikor mondja egy-egy veszekedés során, hogy jó oké akkor ennyi volt. De nem. Mikor lett volna alkalmam kilépni, akkor meg megsajnáltam és azért nem. Sajnos február végére már elviselhetetlen volt számomra a helyzet. Akkor volt az, hogy elkezdett kivizsgálásra járni, és próbáltam húzni a szakítást, hogy ne legyen neki szar, de jobb, hogy kimondtam, minthogy sajnálatból lennék most vele...Ez volt a helyes döntés. [Mellesleg ha normális kapcsolatot akar, akkor a fontossági sorrendjéről jó lesz ha a kurva játékát átteszi a második vagy harmadik helyre. Ááááá nem is akarok ebbe belefolyni, az már nem az én bajom lesz.] Ezzel nyugtatom magam most. A tesójának is vissza is kéne írnom, de nem tudom, hogy mit. Most valahogy nem jönnek a szavak.
Mert nekem igazam volt megint, én tudtam, hogy van valami, és mondtam is neki, hogy menjen el kivizsgálásra, de azt mondta, hogy nem, mert már volt és nem találtak semmit. Könnyebb volt nem hallgatni rám. jellemző. 
Ez kicsit bánt, de ez van. Nem az én problémám, nekem is vannak gondjaim. Másoknak is. Nem tudok csak egy emberre koncentrálni. Ha tehetném oda figyelnék mindenkire, de nem tudok. 
Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Mellesleg szétb*sz az ideg, de ez ilyen....