Először is: múlthét. Ugye nekem volt az a bizonyos álmom, hogy meghalt az apu anyukája, kb. pénteken vagy nem is tudom melyik nap, a lényeg az, hogy ez sajnos vasárnap 6.30-kor bekövetkezett...hozzánk személyesen eljött szólni az apa nővérének a férje, mert nem vettük fel a telefont. Hát még ha hívott volna minket akkor talán fel is vettük volna, de nem probléma. Na szóval meghalt a mama, hát már akkor úgy voltam vele, hogy ebben az évben több halott nem kell. Nem akarok rendszert csinálni a temetőbe járásból. Meg amúgy is ez lesz életem első temetése. Az ilyen álmok után arra gondol az ember, hogy hát izééé..nem kéne több ilyet álmodni, vagy egyáltalán merjek e álmodni...És hogy az álmok valóra válnak. [ persze nem mindig] Anyu sírt, apu meg furi lett, én meg nem csináltam semmit. Elég szegény lehetek érzelmileg, ha nem kezdek el sírni ilyenen. Vagy ez abból ered, hogy úgy állok hozzá, hogy senki nem él örökké, egyszer mindenki meghal? Feltehetőleg igen. Meg ez egy fajta erősítés is. Apu tök rendet rakott a házban a hét folyamán, anyu meg itthon sem volt szinte, mert egész héten délutános volt. Egyik nap olyan volt, hogy apu egész délután kint ült a teraszon. Még múlthét pénteken beszéltem a Robival, haha szinte mindennap beszélünk vagy 1 órát, ha nem többet. És akkor úgy volt, hogy megműtteti magát aztán lesz ami lesz. Hát nem tudom, engem biztos érdekelne hogy az a "cucc" a fejemben jóindulatú e vagy rossz. Hát megbeszéltük, hogy akkor megnézeti először. Abba nem hal bele legalább. Hétfőn megműtötték meg minden. Úgy beszéltük meg, hogy majd ha magához tér, akkor hív. Szerdán még nem jelentkezett, ezért dobtam neki egy smst, hogy magánál van e már. Este meg visszahívott, és mondta, hogy 6 órás volt a műtét, és a minta vétel során tök sokat kiszedtek belőle. De nagyon szarul volt még szerdán, nagyon fájt a feje, tök sajnáltam. Tegnap is beszéltünk, akkor kicsit jobban volt, és mondta, hogy a doki mondta neki, hogy nem rossz indulatú, szóval ha haza jut végre a kórházból, akkor 3 hét után kell majd vissza mennie ellenőrzésre, hogy növekszik e az a kis mocsok, vagy nem.  Hahah. Ja és hiányziik.
Ünnepélyesen bejelenthetem, hogy:
A legnagyobb felháborodást kiváltó tényező címet ezen a héten az irodalom óra kapta meg. Hogy miért? Azért mert nem érzem fairnek, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így, hogy valaki azért ötös irodalomból, mert elmegy valamilyen irodalmi rendezvényre. Kedd, irodalom. Az egyetlen hímnemű osztálytársam 3, azaz három darab 5-öst kapott egy óra alatt...Azért mert elment fát ültetni, meg elment a gálára, meg isten tudja még hova...Kérdem én, ha dogát írtunk volna, akkor a dogája is ötös lett volna? Egyértelmű, hogy nem. Szerintem ez nem is jellemző. És szerintem jogos a felháborodás. Mert pl egy koleszos hogyan jöjjön vissza Füredre hétvégén, mikor örül ha otthon lehet. Meg spec. nekem se sűrűn vannak buszaim hétvégén. Ja..és az xy azért tud elmenni Herendről, mert nem szokott tanulni. Ja bocs, de. Reggel a buszon. Én inkább tanulással töltöm a szabadidőmet...és nekem is jól jönne az ötös, de én így nem akarok ötös lenni...A tudásomat osztályozza, ne azt hogy mennyi szabadidőm van.
Ami még felháborított, az az volt, hogy kb én Wittennel kapcsolatban soha nem tudok meg semmit, max pletyka utján, véletlenül hallok ezt azt és kész. Már komolyan úgy vagyok vele, hogy nem megyek. Leszarom azt a 25ezer forintot, jó nem de mind1, de én így nem megyek. Soha nem mondd el semmit, pedig hétfőn van vele óránk. Annyira utálom...Igen, most az osztályfőnökömről van szó. Meg nem tudom, nagyon nem bír hármunkat. Bár szerintem főleg a Tamit. Mert azért ő vissza szokott neki szólni, és lehet hogy ez miatt, mert mi jóban vagyunk vele az Annával, nem szeret minket sem. Állítólag passzívak is vagyunk. Hát seggnyalásból maradok inkább passzív. Abban nincs akkora gyakorlatom, mint egyes osztálytársaimnak akiknek a génjeikben van a dolog. Őszintén? Őrülök neki. Nem fogom senkinek sem a seggét nyalni, csak azért mert ez meg az. Jó először megfordult a fejemben, hogy nem beszélek a Tamival ez miatt, de nem fogok behódolni...Mert lehet erre megy ki a játék? o.O Hogy ne beszéljünk egymással, és álljunk be a seggnyalók közé? Mert azt várhatja. Most ez miatt nem fogok nem beszélni sem az Annával sem a Tamival, bár itt inkább a Tamin van a hangsúly szerintem. Lényeg a lényeg, hogy minden olyan lesz mint eddig. Bekaphatja.

Csütörtökön lementem a postára mert kaptam egy ilyen izét, nem tom mi a neve, hogy kaptam levelet és vegyem át. Németországból jött. De tudjátok mi volt benne? Kártya, kb 6db pár oldalas füzetecske amik Bauer Hubert-ről szólnak, meg egy szatyor, ami elvileg újrahasznosítható. A legdurvább, hogy nem tudom, hogy szerezték meg a címem, mert én nem emlékszem, hogy kértem volna ilyen mintát o.O Kár, hogy németül van, mert nem értek belőle semmit.:D Jó valamit igen, és amúgy az egész az energiatakarosságról szól. Hazaértem aztán végig néztem a Sherlock Holmest. Tetszett, szerintem mindenki nézze meg aki teheti.
Ma meg reggel 6.10kor keltem. Persze nem mentem suliba a temetés miatt, ezért megtehettem, hogy mentem a Helénhez 7re. Korán reggel a fájdalomküszöböm határait feszegette. Nem, nem ember kínzásra mentem, csak simán arctisztításra. Kaptam ionkezelést. Ez újdonság volt számomra. Németország előtt meg megyek arc csiszolásra, vagy mire. Vagyis eltávolítja a felső hámrétegemet. Jujjdeizgii. Ez ilyen cigi helyett ilyenekre költöm a pénzem akció. Határozatlan ideig tart.

12.30-indulás a temetésre. Először átmentünk apu tesójához, mert ott volt apu másik tesója is meg a férje meg unokatestvéreim. Aztán go a templomba. Először nem voltunk sokan, de amúgy is 13.00kor kezdődött a mise. Hát végig szenvedtem. Rossz volt úgy misén lenni, hogy nem hiszek Istenben. Most ha választhatnék biztos, hogy nem járnék hittanra, nem bérmálkoznék meg, nem lennék elsőáldozó, sőt lehet, hogy még megkeresztelve sem lennék. Próbálok elhatárolódni minden ilyentől és kismillió oka van annak, hogy miben hiszek és miben nem. Nekem ez az Isten teremtette a Földet, meg majd jön a megváltó dolog nem jön be. Akkor inkább Origin of Species by Darwin. Logikusabb. De kinek mi. Most kitaláltam, hogy elakarom olvasni, nem tudom mi lesz belőle. Persze, ha az ember 8 éven keresztül azt hallgatja, hogy Isten így meg úgy akkor furi a váltás. De most nem ez a téma a lényeg.
Miután sikeresen végig szenvedtem a misét, átautóztunk a temetőbe.Meg lehetett nézni a mamát a kaporsóba, inkább kihagytam, nem akarok hullákkal álmodni..Meg amúgy is parázós vagyok. Tök kibírtam sírás nélkül az egészet. Büszke vagyok magamra és elhatároztam, hogy nem fogok sírni soha többé. Ez ilyen ami nem öl meg az megerősít. Meg a senki nem él örökké téma is közrejátszott, meg talán az, hogy a mamával közös élményem nem nagyon van. Tudta a nevemet azt kész. Lehet, hogy ha a papa temetése lett volna akkor bőgök rendesen, mert ő azért foglalkozott velünk, mindig vitt minket a kocsmába fagyizni :'D de így nem. Sok ember volt akit soha életemben nem is láttam. Azt sem tudtam kik ők. Ez zavart. Két alkalom van, amikor a család nagyon összejön: ha esküvő van, meg amikor temetés. 15 után értünk haza, apuék még mentek a fogadásra, vagy minek hívják ezt, de két helyen is volt, hát igen a testvéri összetartás...amit most nem részleteznék.Az is idegesített, hogy unokatestvéreim ott csinálták az agyukat, hogy ők mennyire szomorúak, meg stb, stb, aztán kb mikor élt a mama leszarták, meg úgy beszéltek vele, mintha nem is ember lenne. Nem baj, ezek még többszörösen fognak vissza kapni mindent, meg apu nővére is aki így kibaszott a mamával, mert nem a cukra miatt halt meg, hanem végelgyengülésben, mert beletörődött, hogy kórházban van. Eleinte még lázadozozz, kitépte az infúziót, nem vette be a gyógyszerét, de már feladta. És azért halt meg.

Majd holnap írok még, az is úgyis nagyon hosszú lett. :D