Éppen egy szakítás elején tartok. Nem túl kellemes. Volt pár barátom, de eddig ez a harmadik eset, hogy én mondom azt, hogy ez ennyi volt, stb. Meg aztán 8 hónap számomra hihetetlen, nem volt még ilyen hosszú kapcsolatom, de nem bírom tovább folytatni. Elég sok sérelem ért,  és akármennyire próbálom "elfelejteni" őket, nem megy. Meg ami ismét elkezdett zavarni, az a korkülönbség. Nálunk ugye ez elég nagy.  És szerintem ebből adódik az, hogy sok dologban eltér a véleményünk..Én meg nem engedek, ha tudom, hogy nekem van igazam..Ő sem, és ez veszekedéseket szül. Jó, sokszor én provokálom ki...Meg lehet, hogy én olyannal akarok kapcsolatot, aki max 3 évvel idősebb nálam. Tudom, hogy ilyen tini szerelem már nem lehet nálam, pedig én szívesen akarnék olyat, de hát nem vagyok 16 éves. Lassan 20 évesen komolyan kell gondolkodnom.
Az is baj, hogy ő bemesél magának dolgokat, és akkor szerinte az úgy van. És én hiába próbálom megmagyarázni, hogy nem , az nem úgy van, nem hiszi el, nekem meg ez úgy jön, le mintha hazugnak állítana be. Pedig nem szokásom.
Ami még felmerült számomra, az az, hogy nekem még csak most kezdődik az életem. Szeretnék egyetemre menni, világot látni. Egyedül. Nem szeretném mindenhova magammal cipelni. Már két hete nem találkoztunk és nekem ez jó volt. Adott egy fajta szabadságérzetet. Olyan volt, mintha egyedül lettem volna...Azon is gondolkodtam, hogy talán nekem soha nem lesz normális kapcsolatom, azért mert vágyom a szabadságra, nem akarok senkitől sem függeni. Ha elmegyek bulizni, azt csinálok amit akarok, oda megyek ahova akarok, azzal beszélek akivel akarok..Nekem most ez hiányzik. 
Sajnálatból nem fogok Vele maradni, csak azért, hogy neki jó legyen, mert akkor én nem leszek boldog, és úgy fogok hozzá állni, az meg neki sem lenne jó egy idő után. Szeretnék Vele baráti kapcsolatban maradni, nem akarok haraggal elválni. Így is én már csak megszokásból lennék vele, mert nem vagyok szerelmes, elmúlt. Kedden fogom megmondani neki, hogy hogyan döntöttem. Pénteken vagy szombaton meg lejön a cuccaiért, meg akkor személyesen is elmondom, hogy mi van. Nála csak egy papucsom van, neki meg pár dvd-je van nálam, meg a Katica könyve.
Az is befolyásolta a döntésemet, hogy nekem jövőre ennyi időm sem lesz rá. Nem leszek arra képes, hogy ha lejön hétvégén akkor én őt szórakoztassam, ahelyett hogy tanulok, hozzá meg nem mennék, mert nem szeretek nála lenni meg ott még annyit sem tanulnék, mint itthon. érettségi lesz, tanulnom kell majd, mint az őrült. Már előre félek. :D
Általában ha egy kapcsolat véget ér, akkor az a fél akit elhagytak azt gondolja, hogy más miatt történt ami történt. Ehhez annyit, hogy nem másra kell fogni, azt ha elbaszott valamit. És nálam most nem arról van szó, hogy lenne valaki más, mert azt elmondanám. Nem félek
És tudom, azt is hogy én most jó ideig egyedül fogok maradni. Kell egy kis pihenő. Eddig egyik kapcsolatból ugrottam a másikba, elég volt. Ez így nem mehet tovább.

Ezt hallgatom egyfolytában.
Azon gondolkodott, hogy mi lett volna belőle ha nem hátra indul el hanem, hanem előre..
Egy idézet: 
Ez az idézet most tök tükrözi az érzéseimet.